L. Caroll: Szajkóhukk

Volt egy brillõs, a csuszbugó
gimbelt és gált távlengibe,
minden mimicre purrogó
mómája ingibe.

„Vigyázz jön Szajkóhukk, fiam!
Foga maró, karma fúró!
Vigyázz, Csapcsip madár zuhan
s a brunkós Bromboló!”

Markában nyüsztõ penge reng,
elrágdos minden manxomot
A tam-tam fánál megpihent,
mély gondjába rogyott.

Állt fergetõ eszmék körén,
s jött Szajkóhukk, nézése láng,
nagy káka-törzsek erdején
bugyborékolva ráng.

Bal, jobb! Bal, jobb! És át meg át
Nyüssztõ penge nyekdes, nyikol,
fejét veszi, máris viszi,
s eldiadalogol.

„Szajkóhukk már nem él, fiam ?
Karomba lándzsás pöszöröm!
Dicsdús nap,ó! Jahé! Jahó!”
Csuklorkant az öröm.

Volt egy brillõs, a csuszbogó
gimbelt és gált távlengibe,
minden mimicre purrogó
mómája ingibe.
/Fordította: Weöres Sándor/

Lewis Carroll - A Gruffacsór (Jabberwocky)

Nézsonra járt, nyalkás brigyók
turboltak, púrtak a zepén,
nyamlogott mind a pirityók,
bröftyent a mamsi plény.

“Kerüld a Gruffacsórt, fiam,
a foga tép, a karma metsz!
Ne járj, hol grémmadár csuhan
s a böszhedt Gyilkanyessz!”

Kapta döfke kardját a smorc,
rég csüszte már a nyúf vadat -
megállt a vén plakány tövén
a tamtam-lomb alatt.

Állt felhergült eszmék között,
s ím Gruffacsór - a szeme láng -
hussongva és mortyogva jött
a kuszmadt fák iránt.

Egy! Kettö! Egy! Kettö! - csihant
a döfke penge nyisz-nyasza!
Metélte szét, kapta fejét
s diadalgott haza.

“Hát megölted a Gruffacsórt?
Keblemre, fürgeteg fiam!
Dicshedj soká! Hujhé, hurrá!”
s csuklantott boldogan.

Nézsonra járt, nyalkás brigyók
turboltak, púrtak a zepén,
nyamlogott mind a pirityók,
bröftyent a mamsi plény.

/Tótfalusi István fordítása/